RÉZMÁNYI GYÖRGY a norvégiai Steinkjerben megtalálta számítását, és végre rendszeres játéklehetőséghez jut

Huszonhárom éves, de már rutinosnak számít

„De to ungarske spillerne er Istvan «Pisti» Kerekes (19) og Gyôrgy Rezmanyi (22) og kommer begge fra Grund 1986 FC. Klubben har samarbeidet med Plymouth Argyle, som SFKs-trener Stuart Gibson kom fra.”

A fenti idézet a www.steinkjerfk.no oldalról való. A szövegkörnyezetből alighanem kitűnik, két magyar labdarúgóról esik szó, ám mi  most csupán utóbbival foglalkozunk, hiszen a tizenhatos mezben szereplő középpályásra előbb vagy utóbb biztosan felfigyelnek. Huszonhárom esztendősen egyike a legtapasztaltabb steinkjeri futballisták közül, érthető, ha főszerep várhat rá nem csupán az idei esztendőben. És ha minden úgy alakul, ahogyan azt Rézmányi György eltervezte, aligha a norvég másodosztályban fog hosszú ideig pallérozódni.

– Ha azt mondja, hogy egy német harmadik ligás együttesben játszik, mindenféle csodálkozás nélkül tudomásul veszem. No de hogy éppen Norvégiában van? Mit lehet tudni a csapatáról?

– Trondeimtől százhúsz kilométerre, Steinkjerben, a Steinkjer FK nevű gárdában jatszom, ami a Division 2-ben, azaz a másodosztályban szerepel – felelte Rézmányi György.

– Hosszú távra tervezi az északi életet?

– Egy plusz egy éves szerződésem van.

– Mikor és hogyan szánta rá magát a légióskodásra?

– Kettőezer-hét februárjában csatlakoztunk Kerekes Istvánnal, aki a Grundból távozott. Ketten igazoltunk Steinkjerbe, és Stuart Gibson segíségével kerültünk ide, aki előtte már látott minket Magyarországon. Jelenleg is ő az edzőnk. 

– Láttam játszani még decemberben, az „Újbuda-Erőmű-Kupa 2006” elnevezésű rendezvénysorozaton, és bevallom, meglepett, hogy feltűnt a harmadosztály Duna-csoportjában szereplő III. Kerületi TUE színeiben. Komolyan felmerült, hogy az óbudaiakhoz igazol vagy csupán a játékban maradás miatt szállt be közéjük?

– A volt edzőmtől, Bognár Gyuritól kértem edzéslehetőséget, és ezt követően jött a Steinkjer megkeresése. Ezúton is szeretném megköszönni Bognár Gyurinak, Lilik Józsinak és Farkas Józsinak a segitséget, és sok sikert kívánok nekik, no meg a srácoknak a bajnokságban.

– Arra nyilván önnek is szüksége lesz. Milyen a pontvadászat nívója?

– Fizikálisan erősebb, gyors, viszonylag technikás játékosok alkotják a csapatokat. Úgy gondolom, a bajnokság erősebb, mint az NB II, viszont talán az NB I-nél gyengébb színvonalú, bár ezt nehéz megállapítani.

– Feltételezem, Norvégiában is él. A hazájától távol miként telik egy napja?

– Igen, Steinkjerben élünk egy albérletben hárman. Mi magyarok és egy angol kapus. Általában délelőttönként edzésre, konditerembe vagy nyelvtanfolyamra járunk, ebéd után pihenünk, majd délutánonként edzés, este pedig sokat járunk össze a csapattársakkal, mert jó a viszony, mindenki jóban van mindenkivel, és ez nagyon megkönnyíti az itteni életünket, és ezáltal nincs is igazán honvágyunk.

– A finn MyPa együttesénél korábban már szerencsét próbált. Ez számított valamit?

– Előnyt jelentett, mivel számítottam rá, hogy egy erős, gyors bajnoksagba jövök, és tudom, hogy fejlődhetek. Ha pedig ez sikerül, szeretnék magasabb osztályban játszani.

– Kíváncsivá tett, mit fog mondani…

– Angliában szeretnék futballozni. Jelenleg ez az álmom, és úgy érzem, ez az első lépcsőfok ezen az úton, úgyhogy van, ami motivál.

– Van különbség a finn és a norvég játékosok között? Mentalitásban, felépítésben, illetve akár a civil életben?

– Nincs sok különbség, bár a norvég bajnokság erősebb, mint a finn. Nagyon sikeréhes, normális fiatal csapatban játszom, és én itt rutinosnak számítok a huszonhárom évemmel. Finnországban ennek épp az ellenkezője volt igaz, ott inkább a rutinos labdarúgókat favorizálták.

– Bármennyire is fiatal, idehaza megannyi egyesületben megfordult eddigi pályafutása során, elég, ha a Budakalászt, a REAC-ot, a Tatabányát vagy a Vasast említem szigorúan ábécésorrendben.  Hol érezte magát a legjobban?

– A nevelőegyesületemet, az MTK-t nem említette, ahol hét szép évet töltöttem el, egyet pedig a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián. Azt hiszem, tőlük tanultam a legtöbbet, és szeretném megköszönni különösképpen Buzsáky Ákosnak, aki mindenben segített és támogatott.

– Mit szól ahhoz, hogy Magyarország ismét nem rendezhet kontinensbajnokságot?

– Nem örültem neki.

– Sokan vagyunk ezzel így…

– Jót tett volna a magyar labdarúgásnak, mert többen megszerették volna a focit, ezáltal a hazait is. Ennek ellenére remélem, nem adjuk fel!

– Hogyan fogadták norvég csapattársai, ismerősei a hírt? Zrikálták ezzel, netán nem is foglalkoztak vele különösképpen?

– Egyáltalán nem. Tudomásul vették, és le is zárták a témát. Meglepően nyugodtan beszéltek róla.

– Elszánt, nem adja fel egykönnyen a harcot, és ez jó. Mi az, amit el szeretne érni karrierje során?

– Szeretnék sokáig külföldön profiskodni, a nagy célomat pedig már említettem.

– Igen, álmaiban Anglia visszainteget. Az előző kérdésre adott válasza miatt is kérdezem: mi a véleménye a nemzeti csapatról?

– Örülök a fiatalításnak, és remélem, hogy néhány év múlva sikerül egy ütőképes, összeszokott, erős válogatottat összehozni, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket.

– Mit gondol, van esély arra, hogy bemutatkozzon valamikor a felnőtt válogatottban?

– Aki nagyon akarja a sikert, és tesz is érte, az előtt mindig nyitva áll a kapu. Ha sikerül feljebb jutnom, és ki tudok tűnni, akkor igenis megvan rá az esélyem.