Fej vagy írás?

Valahol a sors igazságot szolgáltatott. Persze a Chelsea-ért élő-haló, Frank Lampard-dresszben feszítő, Drogba-frizurájú honi drukkerek most bizonyosan a fejemet vennék, de ismét kiderült, hogy sok beszédnek sok az alja: a pökhendiség ezúttal a visszájára sült el. Félreértés ne essék, nem rajongok különösképp egyik klubért sem, nincs Liverpool-jelvényem sem törülközőm, ám José Mourinho, a „kékek” szabad szájú menedzsere úton-útfélen azt szajkózta, hogy az övéi a legjobbak a világon, az ellenfél pedig még csak lefitymálásra sem érdemes.

Amúgy meg két előadás sem bizonyosodtam meg róla, hogy klasszisokkal jobb lenne a Liverpool a Chelsea-nél, mi több, a Premier Liga tabellája alapján mindez éppen fordítva igaz.

Ennek ellenére sem jó érzés úgy elbukni, ahogy azt a londoni gárda tette. A 4–1-es eredmény a tizenegyes párbaj során éppenséggel azt sejteti, Claude Makeleléék helyett a Lúzer FC játékosai bújtak kék mezbe, holott erről szó nincs. Arjen Robben lövésénél mindenesetre sok mindenre fény derült. Tesem gyorsan hozzá: a holland szélső volt az első próbálkozó. A játékosok nem gépek-szintű alapigazságon túl megvilágosodást nyert az a tény is, hogy fejben nem voltak ott a fővárosiak. Azt is mondhatnám, a vakszerencse, azaz a fej vagy írás során a Chelsea labdarúgói húzták az utóbbit. Lám, az orosz milliárdjai ócska papírpénznek tűnnek, pedig elhihetik, írás van rajta dögivel. Csupán az i-re a pontot, pardon, a vesszőt nem sikerült feltenni.

HORVÁTH M. ATTILA