SUHAJDA TAMÁS: „Napról napra, lépésről lépésre jobb”

Rendhagyó miniinterjú ez, hiszen a dabasi kispad mellett készült, mindössze negyvenöt perc futball után. És amiatt is különleges ez a beszélgetés, hogyha egy héttel ezelőtt bírjuk szóra a Dabas futballistáját, bizony még gipszes lábbal állta volna a kérdések özönét.

– Ezúttal korántsem banális a kérdés: hogy van?

– Most már lábadozom – felelte Suhajda Tamás. – Két hét múlva kocoghatok, és négy hét múlva kezdhetek el labdával mozogni. Idén, ebben a szezonban biztos, hogy nem játszom.

– Túltette már magát ezen az egészen?

– Lelkileg nagyon rossz, nem jó kívülről nézni a többieket.

– És fizikálisan hogy érzi magát?

– Fáj a bokám minden lépésnél, de úgy érzem, napról napra, lépésről lépésre jobb. Szóval bizakodó vagyok!

– Negyvenöt perc játék után mit mondana a látottakról?

– Úgy gondolom, a játéktér nagyon befolyásolja csapatunk teljesítményét, saját pályánkon biztos, hogy nem így állnánk.

– Mi lehet a célravezető a hátralévő félidőben?

– Fölhozni biztos nem tudjuk a labdákat, felívelésekkel talán valamit lehetne kezdeni. Kis passzokkal a pálya minősége miatt nem lehetünk eredményesek.

– Mi a célja a jövőt illetően, hiszen nagyon fiatal, alig van túl a második ikszen.

– A jövő félévet biztos, hogy itt töltöm. Szeretnék minimum az NB II-ben szerepelni. Remélem, hogy a Dabassal, de hogyha nem, más csapattal összejön.