| LEGFRISSEBB : NB III, MÁTRA-CSOPORT, RAFC-DABAS 1-0. Piros rózsa utca: dabasi ne felejts |
NB III, MÁTRA-CSOPORT, RAFC-DABAS 1-0. Piros rózsa utca: dabasi ne felejts
Horváth M. Attila 2007.04.22. 00:53
Küzdelmes találkozón a több helyzetet kidolgozó RAFC teljesen megérdemelten tartotta otthon a három pontot a támadásban szinte semmit nem mutató Dabas ellen. Dajka László együttese nagy pofont kapott, tavasszal immár a sokadikat.
RAFC–DABAS 1–0 (0–0)
Pirosrózsa utca, 200 néző. Vezette: Kálé E.
RÁKOSSZENTMIHÁLYI AFC: 20 Andi Norbert (a Foci a köbön osztályzata: 0) – 7 Németh Zsolt (6), 4 Kiss Attila (6), 5 Hazai Tamás (7), 13 Szőke Róbert (6) – 21 Nagy Gábor (6), 16 Zsemle Viktor (6), 8 Szabó János (6), 19 Vigyinszki Zoltán (6) – 18 Kiss László (7), 6 Mayer Ádám (6). Edző: Nahóczky Attila.
FC DABAS: 30 Végh Gábor (5) – 12 Salamon Sándor (4), 3 Bitter Gábor (5), 18 Babó Levente (4), 4 Danyis Attila (5) – 10 Jeferson (4), 17 Csendes Péter (5), 13 Lannert Bence (5), 15 Wrábel József (4) – 8 Tőkés János (5), 19 Havrán József (4). Edző: Dajka László.
Csere: Vigyinszki Zoltán helyett 20 Kasinszky István (5) az 58., Szabó János helyett 17 Lázár László (0) a 67., Babó Levente helyett 7 Sztancs Gábor (0) és Lannert Bence helyett 11 Tóth András (0) a 73., Salamon Sándor helyett 20 Laczkó János (0) a 81., Mayer Ádám helyett 2 Deme Dávid (0) a 88. percben.
Gólszerző: KISS László (1–0) a 64. percben.
Kiss-lövés, nagy gól
Ahogy pénteki beharangozónkban már írtuk, a recept egyszerű és ezúttal is bevált: nem kapott gólt hazai pályán a RAFC, így ismét győzött, csakúgy, mint a Maglód, a Nagykáta vagy a Tura ellen.
A meccs előtt háromnegyed órával azon töprengtünk, elképzelhető-e, hogy senki nem lesz kíváncsi a szombat délutáni bajnokira, természetesen a rendezőgárdát, a barátnőket és édesapákat kivéve? Szerencsére tévedtünk, habár a kezdés előtt sem voltak többen kétszáznál. Mondtuk is magunkban: azt a kétszázát!
A nyolcadik percben Dajka László is valami hasonlóra gondolhatott, merthogy a Dabas mestere először pattant fel a kispadról. Holott addig semmi egyéb nem történt, csupán egy hazai fejes szállt kapu mellé. Néhány minutum elteltével aztán Salamon Sándor nem kapott sárga lapot – szó, mi szó, salamoni döntés éppenséggel nem volt ez a játékvezető részéről… –, majd Szabó János vállalkozott lövésre. Ahogy azt már az ilyen és ehhez hasonló esetekben írni szoktuk: a terv jó volt, a kivitelezés semmiképp.
Öt perc múlva ugyanezt véshettük fel, csupán a másik kapunál, majd néhányszáz másodperc után Véghnek kellett megmutatnia, hogy itt a vég: előbb egy szép rákosszentmihályi akció végén mentett tíz méterre a kapujától, majd egy bedobás utáni fejes következtében birtokolhatta rövid ideig a labdát.
Mezőnyjátékot produkáltak a felek, majd némiképp váratlanul egy vendégszögletet követően Lannert Bence elé került a labda, aki huszonöt méterre Andi Norbert kapujától nem habozott, mint a legújabb német gyártmányú mosópor, hanem ágyúzott, igaz, olyannyira jóval a léc fölé, hogy azt a magasságot talán még Szergej Bubka sem ugrotta volna át.
De ugorjunk mi is tovább, hiszen érdemleges feljegyezni valónak csupán az bizonyult ebben a játékrészben, hogy a harmincnyolcadik percben Dajka László elküldte övéit melegíteni.
A szünetben egyik edző sem cserélt, és néhány minutummal a második félidő kezdetét jelző sípszó után úgy vettük észre, mintha ezzel a produkcióval önmagukat is elaltatták volna a fiúk. Mentek becsülettel előre mindkét gárda tagjai, de nem volt sehol egy igazán váratlan húzás sem. Egészen a hatvannegyedik percig. Egy óriási védelmi megingást követően Kiss László bizonyította ama tételt, miszerint lövésből lesz a gól: jó huszonöt méteres bombája után mintha zsinóron húzták volna a labdát a bal felső sarokba. Volt is nagy öröm a Piros rózsa utcában, és a Dabas játékosaiban mintha ezután tudatosult volna igazán, hogy ezt a bajnokit akár el is veszíthetik. Dajka László rögvest kettőt cserélt, ráadásul védő helyett középpályást, középpályás helyett támadót küldött pályára. Küszködött a vendég tizenegy fogcsikorgatva, de valahogy az volt az ember érzése, ha napestig játszanak, akkor sem rúg gólt a látogató. Holott a Dabasban volt NB I-es labdarúgók is szóhoz jutottak, mindhiába… Érdemes azon elgondolkodni, vajon megalapozott volt-e elvárni a Pest megyeieknek a bajnoki címet, amikor kívülről úgy tűnt, a bennmaradásért harcoló RAFC nem csupán lelkesedésben múlta felül a jól láthatóan hullámvölgyben lévő Dabast. Nahóczky Attila munkája egyre inkább látszik a hazai társulaton, hiszen ne feledjük, a ’szentmihályiak öt (!) bajnoki óta veretlenek – három győzelem, két döntetlen –, ráadásul a két klub körülményei finoman fogalmazva sem ugyanazok, lévén Szőke Róberték a télen például a füves játéktér melletti betonpályán edzettek... Talán ettől lettek ilyen betonkemények. A RAFC játékosai azonban szombat délután bebizonyították, helyén van a szívük. Kijelenthető az is ugyanakkor, hogy ezen az április huszonegyediki bajnokin a futballisták rendkívül sokat dolgoztak. Végül is így helyes, hiszen ez a szombat hivatalos munkanap volt, és csupán Rákosszentmihályon válhatott ez a huszonnégy óra piros betűs ünnepnappá.
ÍGY TELJESÍTETTEK
A játékvezetés: Kálé Elemér (7) nem fújta volna rosszul a sípot, ám a második félidőben nem ítélt meg egy teljesen jogos büntetőt a hazaiaknak.
A RAFC: A némiképp váratlanul lehetőséghez jutó Andi Norbertnek nem volt sok dolga, a beíveléseknél magabiztosnak tűnt. Hazai Tamás jól fogta össze a védelmet, hangos szóval biztatta társait, nagyszerűen küzdött, de a hátvédekre egy-egy kisebb megingástól eltekintve amúgy sem lehetett panasz. A középpályán sem láttunk összességében gyenge teljesítményt, elöl Kiss Lászlót a helyzetfelismerés mellett gólja minősíti. A csereként beállt Kasinszky István jól illeszkedett a rákosszentmihályiak játékába.
A Dabas: Végh Gábor kevés feladatát jól látta el. A védelem tagjai sokszor rontottak. A legtöbbet talán a két szélső hátvéd, Salamon Sándor és Danyis Attila dolgozta, akik a támadásokba is bekapcsolódtak. Különösen Salamon tűnt bizonytalannak, sokszor rontott. Babó Leventén látszott a többhetes kihagyás, nem véletlenül cserélte le Dajka László a Vácról szerződtetett bekket. A középpályán Lannert Bencének nem ment a játék, Csendes Péter sok labdát szórt el, Jeferson ezen a pályán nem tűnt ki, Wrábel József nem sokszor ért labdába. A csatársorban Tőkés János sokszor hátrajött labdákért, de pontatlanul futballozott, Havrán Józsefről pedig ezen a napon senki nem mondta volna meg, hogy egykor az élvonalban is pályára lépett.
Hamarosan nyilatkozik a Foci a köbönnek a két mester, azaz Nahóczky Attila és Dajka László, valamint hazai részről Szabó János, vendégoldalról pedig a bokatörése után lassan gyógyuló Suhajda Tamás, illetve az eltiltás miatt a RAFC ellen mezt nem húzó Volenszki Zoltán.
|