Zalaegerszeg: fiatalság, boldogság

Miután Pécsett nem bírt a Vasas a házigazdával (2–2), és a Zalaegerszeg sem győzött Pakson (0–0), már sejthető volt, mindez nem a véletlen műve. A kiemelt U19-es bajnokságban szereplő Zalaegerszeg teljesítményét méltán lehet remeknek nevezni. És miután a fenti eredménysor az ősz utolsó játéknapján született, bizonyossá vált, hogy a kék-fehér mezes ifjú legénység a telet a dobogó harmadik fokán tölti. Márpedig önbizalom és lélek szempontjából a bronzérem, ha nem is aranyat, de rendkívül sokat ér. Mindez bebizonyosodott a tavasz kezdetén, hiszen a Bán István vezette alakulat Kaposváron aratott olyan magabiztos győzelmet (0–2), amelyet a Waltner Róberttel, Molnár Balázzsal, Nagy Lajossal kiálló felnőttek is megirigyelnének. A folytatás sem alakult rosszul, hiszen a Ferencvárostól idegenben ki lehet kapni (1–0), ám a Győr (1–1) elleni hazai pontvesztés különösen fájó lehetett, nem is beszélve a huszonegyedik játéknapon a Fehérvártól elszenvedett vereségre (1–0). Szép Richárdék azonban nem adják olcsón a bőrüket, amit szombat délután a főváros tizenharmadik kerületében be is bizonyítottak. A házigazda Vasas játékosainak aligha csupán a hirtelen jött időjárás-változástól volt melegük...

– A ZTE a hajrában csikarta ki azt a találatot, amely végül három pontot jelentett. Tegyük fel, a csereként beálló Völgyi Márk nem fejel gólt a sokadik szögletből. A nulla-nullával is kiegyezett volna?

– Én maximalista vagyok, tehát minden mérkőzésre úgy megyünk ki a pályára, hogy győzzünk – mondta Bán István, a Zalaegerszeg mestere. – Mindent egybevetve azt hiszem, egy döntetlennel is elégedett lettem volna, mivel közvetlen riválisunkkal játszottunk idegenben egy nagyon rossz talajú pályán, ahol igazából nem a játék, hanem annak küzdőjellege domborodott ki. Ebből a szempontból a játékosokkal meg voltam elégedve. Szerencse kérdése is volt az, ki mikor tud gólt rúgni. A tipikusan egygólos találkozón várható volt, hogy aki betalál, az valószínűleg meg is nyeri az összecsapást.

– Nehogy azt mondja, hogy csupán Fortunának köszönhették a három pontot. Bizonyára ön is ismeri azt a mondást, miszerint az a jó gárda, amelyik egy-nullás diadalt tud aratni.

– A mi társaságunk egy évvel fiatalabb a korosztálynál. Nagyon tisztességes, becsületes, agresszív, jó szellemű gárdáról van szó, viszont kevés az igazán kreatív támadójátékosunk. Ez volt a kilencedik meccsünk, amit egy-nullára nyertünk meg. Ha valóban igaz, hogy az a jó csapat, amelyik egy-nullára tud győzni, akkor úgy gondolom, tényleg nincs rossz együttesünk.

– Ha egy futballistát kellene megneveznie, kit emelne ki a Vasas ellen látott kék-fehér egyletből?

– Voltak többen, akik hasonló teljesítményt nyújtottak, úgyhogy most nem tartanám szerencsésnek, ha egy embert kiemelnék, mivel volt négy-öt labdarúgó, aki megbízható, nagyon fegyelmezett játékot nyújtott.

– Milyen helyezéssel lenne elégedett a pontvadászat végén?

– Kettős célunk van. Az egyik, hogy minél több saját nevelésű fiatalt adjunk fel az első csapat keretébe. A másik természetesen az, hogy szeretnénk a tabellán minél előkelőbb helyen végezni. Ha meg tudjuk tartani a harmadik helyet, szép eredmény lenne, mert úgy gondolom, a Ferencváros és az MTK kiemelkedik a mezőnyből.

– Valóban, jó néhányan remekül futballoztak. Mit gondol, ki juthat előbb vagy utóbb szóhoz az élvonalban, akár a Zalaegerszegi TE címerével ellátott dresszben?

– Úgy néz ki, hárman szerződést kaphatnak a mostani csapatunkból: Kütsön András, Kádár András és Balázs Zsolt. Illetve bal oldali védőnk, Kocsis Adrián ezerkilencszázkilencvenegyes születésű, ő stabil tagként végigjátssza az egész bajnokságot, hosszútávon ő is odakerülhet.