III. KERÜLET–SZIGETSZENTMIKLÓS 1–3 (0–2)

Hévízi út, 200 néző. Vezette: Szűcs László.

III. KERÜLETI TUE: 1 Nagy Dániel – 16 Rákosi Balázs, 2 Bodó János, 13 Wallenstein Norbert, 11 Nyilasi Tibor – 17 Szabó István, 10 Gubán László, 24 Bognár György, 14 Noska Zoltán – 9 Havrán Gergely, 5 Sagát Attila. Edző: Farkas József.

SZIGETSZENTMIKLÓSI TK: 1 Lukács Tamás – 9 Morauszki István, 6 Vedres Zoltán, 4 Szente Tamás, 5 Tusa Zoltán – 8 Szécsi Attila, 17 Horváth László, 10 Patakvalvi Balázs, 11 Frank Tamás – 16 Kotymán Kund, 20 Tamási Gábor. Edző: Székely Tibor.

Csere: Bodó János helyett 18 Ebedli Zoltán a 14., Szabó István helyett 6 Holczer Gábor az 52., Havrán Gergely helyett 19 Kovács Norbert és Kotymán Kund helyett 18 Sárdi Gábor az 54., Patakfalvi Balázs helyett 13 Fehér Csaba a 87., Szécsi Attila helyett 19 Kovács Dániel a 90. percben.

Gólszerző: PATAKFALVI Balázs (0–1) a 4., PATAKFALVI Balázs (0–2) a 15., HOLCZER Gábor (1–2, tizenegyesből) a 60., SZÉCSI Attila (1–3) a 65. percben.

SZTK: nem orvosi eset

Mint a régi szép időkben: Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán és Bognár György a pályán! Aki azt hiszi, hogy valamiféle nősök-nőtlenek öregfiúk-meccs tudósításának előszavát olvassa, az alaposan téved! Merthogy vasárnap délután az NB III Duna-csoportjában szereplő III. Kerületi TUE és a Szigetszentmiklósi TK adott randevút egymásnak, és a fent nevezettek mindegyike ott nyargalászott le és fel a pályán, igaz, immár a fiatal generáció tagjaként. Merthogy az idő rohan, száguld szélvész gyorsan, így az egykori labdaművészek bármily fájó is leírni, elvesztették ifjúságukat. De a tizenegyes dresszben futballozó ifjabb Nyilasi Tibor, a tizennyolcasban le-föl robotoló ifjabb Ebedli Zoltán és a huszonnégyes mezben nyargalászó ifjabb Bognár György is szép dolgokat művel a labdával, ezt a hét utolsó napján bebizonyították, ám ezen a nyárias vasárnap délután mégsem ők voltak a csata főszereplői.

Hogy is lehettek volna, amikor az SZTK gyakorlatilag negyedóra alatt elrendezte az összecsapást. Mert mit mondhat arra az ember, amikor a teljes hazai védelem Nagy Dániel kapussal az élen kétszer is csődöt mond? Márpedig ez történt. Kis túlzással be sem melegedtek még a csapatok, amikor Farkas József, a népszerű „Bringa” már a hazai kispad előtti oldalvonal mellett hangosan biztatta övéit. Bizony, négy perc sem telt el, amikor Frank Tamás jobb oldali szabadrúgása után Patakfalvi Balázs érkezett a legjobbkor, és közelről a hazai kapu jobb oldalába továbbított (0–1). Súlyos védelmi hiba volt ez a hazaiak részéről, ami alapjaiban változtatta meg a találkozó további menetét. Wallenstein Norberték rendkívül indiszponáltan futballoztak ezekben a percekben, hiszen a védelem a tizenkettedik minutumban majdnem összehozott egy újabb találatot: egy rosszul hazaadott labdát követően Nagy Dániel csupán a szerencséjének köszönhette, hogy nem rezdült meg mögötte a háló. De ami késik, az nem múlik! Egy bal oldali szabadrúgást Patakfalvi Balázs végzett el, és a labda mindenki előtt elsuhant, a dermedten álló hazai cerberus mellett is, ami végül a hálóban kötött ki (0–2). Megmagyarázhatatlan, egyszersmind hihetetlen jelenetsor volt ez, merthogy komoly védelem ilyen gólt egyszerűen nem kaphat. A sárga mezesek persze nem adták fel a harcot, azzal erősítették egymás hitét, hogy sok idő van még hátra. És valóban nem volt még vége az összecsapásnak, de ennek aligha örültek a házigazda szerény létszámú, ám annál lelkesebb drukkerei.

„Hol a csapatunk? Hol a csapatunk?”

A huszonnegyedik percben jött el a pillanat, amikor a dobbal felszerelkezett óbudai keménymag először az övéi tudtára adta, elégedetlen a látottakkal. Pedig mentek előre becsülettel a sárga mezesek, de támadásaikban nem volt kellő átütőerő. Mert nem volt abban sok elképzelés, hogy a Vedres Zoltán által vezérelt szigetszentmiklósi hátsó alakzatot felívelt labdákkal akarták zavarba hozni. Gyors, egyérintős akciókkal talán többre ment volna a III. Kerület. Az első félóra végén gólt érdemlő, remek lövés zúdult Lukács Tamás kapujára, ám a találkozó során mindvégig magabiztos cerberus mutatós vetődéssel ütötte ki a kapu bal felső sarka felé süvítő labdát. Egyre inkább magára talált az óbudai legénység, ám a szünetig hátralévő időszak jobbára harcos mezőnyjátékkal telt, így az eredmény már nem változott.

A folytatásra olyan paprikás lett a hangulat, hogy azt a szegedi paprikagyár is megirigyelné. Tamási Gábor kapott sárga lapot, miután ártalmatlan helyzetben, a középpálya közepén buktatta Rákosit. Egy idős hazai drukker nem tudta megállni szó nélkül: „Rákosit senki sem szerette”.

Néhányszáz másodperccel később nem csupán Rákosit, de a fővárosi csapatot sem zárták szívükbe az egybegyűltek, miután majdnem megkapták a harmadik gólt. Egy köszönömöt elhebeghettek a látogatóknak, hiszen gyakorlatilag a Kerület kapujából fejelték ki a labdát. És ami itt nem ment be, bement odaát: a tizenhatoson belül a játékvezető szerint Tusa Zoltán szabálytalankodott – a játékos kijáró mellől nem lehetett tisztán látni az eseménysort, de úgy tűnt, hogy csupán test a testtel érintkezett, ám a bíró közelebb volt a büntetőterülethez –, így a szünet után bevetett Holczer Gáboron volt, ha nem is a világ, de Óbuda szeme. A középpályás pedig rendkívül higgadtan vágta a labdát a tizenegyes pontról a jó irányba vetődő Lukács Tamás mellett a bal felső sarokba (1–2).

Ezt követően olyan öt percet produkált a Kerület, hogy élmény volt nézni. Jól érezhetően belelkesedett Farkas József társulata, és bizony levegőben volt az egyenlítés. Nem sokáig, merthogy gyönyörű egyérintős akció végén a jobbösszekötő helyén futó, télen az Alföld-csoportban szereplő Örkény SE-től szerződtetett, korábban a Nyíregyháza színeiben az élvonalban is bemutatkozó Szécsi Attila elé került a labda, aki a kimozduló kapus mellett lőtt tizenhárom méterről a jobb alsó sarokba (1–3).

Másodszorra is eldőlni látszott a pontok sorsa, ám néhány minutum múltán Gubán László a frászt hozta a szigetszentmiklósiakra: egy kipattanó labdát kapásból küldött kapura, Lukács kapus szerencséjére a lövés ha nem is sokkal, de fölé ment. Egyre többször adott hangot elégedetlenségének a publikum, és a közönséggel nem lehetett vitatkozni. Hajtott a budapesti társaság, ám immár végképp hit és meggyőződés nélkül. Az SZTK rutinosan visszaállt saját térfelére, és egy-egy kontrája kellő veszélyt is hordozott magában: egy ízben Tamási Gábor törhetett kapura, és bár az elképzelés jó volt, a megvalósítás kevésbé: tizennégy méteres bombája a jobb felső sarok fölé-mellé szállt. Csakúgy, mint a III. Kerület pontszerzésről szőtt álmai. Mert hiába lehetett felfedezni egy-két ügyes fiatalt, akik előbb vagy utóbb Skita Tamást, Harnisch Ákost és Szöllősi Ferencet követve élvonalbeli klubhoz szerződhetnek, ezen a délutánon a taktikailag érettebb produkciót bemutató Szigetszentmiklós teljesen megérdemelten vitte el a három pontot egy olyan összecsapáson, amelyen mindkét csapat labdarúgói sokat futottak. Minden bántó szándék nélkül írjuk le: amennyiben az óbudai kapus, illetve a védelem tagjai a közeljövőben is ilyen előzékenyek lesznek a riválisok csatáraival és hajmeresztő hibák sorozatára lesznek képesek, akkor fájdalom, de a III. Kerületi TUE marad a „futottak még” kategóriában…

Jó: Gubán László, Holczer Gábor, illetve Lukács Tamás, Szente Tamás, Patakfalvi Balázs, Szécsi Attila.

Az alábbiakban azokat az információkat gyűjtöttük össze, amelyek a találkozót befolyásol(hat)ták.

SAJNÁLATOS KORAI CSERE. Egy ütközés után Bodó János, a III. Kerület középső védője a földre huppant. Még látni sem volt jó az esetet, nemhogy átélni. A tizennegyedik percben éppen ezért le is kellett cserélni a hazai hátvédet, aki szerint megrepedt a medencecsontja, éppen ezért kórházba is ment.

KÉTGÓLOS HÁTRÁNY, HARMADSZOR. Ha hazai fellépés, kétgólos hátrány. Akár így is jellemezhető a III. Kerületi TUE otthoni fellépése, hiszen legutóbb a Tamási ellen is nulla-kettőről próbált felállni a padlóról Farkas József legénysége (1–2), míg azt megelőzően a Martonvásár ellen legalább a pontszerzés összejött (2–2). Azt csak zárójelben jegyezzük meg, legközelebb, két hét múlva a Százhalombatta látogat a Hévízi útra.

NYILASI TIBOR, A BALHÁTVÉD. Nem tisztünk beleszólni Farkas József munkájába, ám alaposan meglepődtünk, amikor azt tapasztaltuk, hogy az eleddig csatárként, illetve középpályásként bevetett Nyilasi Tibor balhátvédként szerepelt a Szigetszentmiklós ellen. Mindez csupán azért érdemel említést, mert a hazai kispadon mindvégig ott ült bevetésre készen négyes számú mezben egy vérbeli balhátvéd, Szekeres Péter, aki az őszi, akkor még Lilik József által trenírozott brigád kirobbanthatatlan tagja volt.

REGENERÁLÓ EDZÉS AZ ÖSSZECSAPÁS VÉGÉN. Azok a Kerület-szurkolók, akik nem távoztak rögvest a csapatuk vereségét hozó találkozó után, alaposan meglepődhettek, tudniillik Székely Tibor edző vezetésével szigetszentmiklósi tréning kezdődött mintegy tizenöt perccel a bajnokit követően. Az izmok lazítása az összecsapásokat követően nem bevett szokás, ám úgy tűnik, nagyon hatásos. Meglehet, van, amit még egy első osztályú klubnak is érdemes ellesnie egy harmadik vonalbelitől...

A MEZŐNY LEGJOBBJA

Patakfalvi Balázs: „Úgy sikerült, ahogy szerettük volna”

Egyre jobban illeszkedik a gépezetbe. És ami pozitívum: középpályásként roppant gólerős. Ebben a szezonban már kilenc találatnál jár a huszonnegyedik évét taposó, legutóbb Dunaharasztiban, azt megelőzően a másodosztályú Szolnokban szereplő remek adottságokkal megáldott labdarúgó, aminek majd’ egynegyedét vasárnap szerezte.

– Mit válaszol arra a felvetésre, hogy ezt a találkozót a III. Kerület kétszer vesztette el? Először a tizenötödik percben, amikor önök kettő-nullára vezettek, másodszor pedig amikor Holczer Gábor büntetője után szinte azonnal gólt kapott a fővárosi brigád.

– Azt nem mondanám, hogy a Kerület vesztette el a csatát, mert készültünk a pontrúgásokra, és az első két gól előtt a megbeszéltek alapján sikerült jól elrúgnunk mindkét szabadrúgást – felelte Patakfalvi Balázs. – Amikor kapu felé csavarodik a labda, nagyon nehéz dolguk van a kapusoknak, szóval még azt sem mondanám, hogy benne volt Nagy Dániel a gólokban. Hála Istennek, úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

– Bár kétszer is a kapuba talált, mégis megkérdezem, melyik volt a legprímább gól, amit szigetszentmiklósi pályafutása során szerzett?

– Ez nem kérdés, mindenképpen a Pénzügyőr elleni találat. A legszebb álmaimban sem jött még eddig elő, örülök, hogy sikerült úgy eltalálni a labdát, ráadásul az utolsó percekben jártunk, így erre a gólra biztos, hogy sokáig fogok emlékezni.

– Körülbelül azt kapták önmaguktól, amit vártak?

– Mindenképpen sikerre számítottunk, illetve győzelmet akartunk aratni. Azt gondolom, már hetek óta benne volt a csapatban a győzelem, de kisebb-nagyobb hibákból valahogy mindig sikerült nyertes helyzetből kikapnunk vagy döntetlenre hoznunk a meccseket. Általában mindig volt egy kis kihagyás, és az alatt kapunk egy-két gólt. Szerencsére ezen most felül tudtunk kerekedni Az volt a Tibi kérése is, hogy álljunk vissza az elején, biztos védekezésből próbáljunk magabiztosan játszani, és abból építsünk támadásokat. Úgy néz ki, mindezt sikerült is végrehajtania a csapatnak.

– Ezek szerint taktikai fegyelemben múlták felül a riválisukat?

– Mindenképpen. A fegyelmezettség nagyban hozzájárult a diadalhoz, mert mindenki egyénileg nagyon oda tudott koncentrálni a feladatra. Minden játékos úgy lehetett ezzel, hogy eddig nem úgy jöttek az eredmények, ahogy vártuk, így fokozottan duplán készültünk erre az összecsapásra, hogy be tudjuk bizonyítani a vezetőknek, illetve önmagunknak, meg tudunk verni idegenben is bármelyik csapatot.

– A szezon kezdetén a dobogóra pályáztak. Ennek tükrében nagyon csalódott a társaság?

– Én személy szerint igen, de még messze van a vége, egy jó befejezéssel föl tudunk kapaszkodni a dobogó közelébe. Azt szokták mondani, minden jó, ha a vége jó. Ha a hátralévő néhány meccset be tudjuk „húzni”, nem kell annyira szégyenkeznünk az eredményeink miatt. Eddig nem „jöttek ki” az eredmények, illetve mindig voltak olyan periódusok a találkozóinkon, amikor teljesen magunk alatt játszottunk, például tíz perc alatt elbuktuk a meccset. Ennyi idő alatt kaptunk két gólt például a Tököl ellen, ami után nagyon nehéz volt talpra állni.

– Mikor jöhet el az az időszak, amikor újra az NB II-ben, de immár az SZTK dresszében fut ki a pályára?

Nagyon remélem, hogy erre minél kevesebbet kell várni. Ha reálisan nézzük, még a következő szezonban marad az NB III, de remélhetőleg fel fogunk jutni. Nem titkoltan ez a vezetők célja is, miért ne lehetne elérni?

AZ EDZŐ SZEMÉVEL

Székely Tibor: „Ez a győzelem a csapat sikere”

Ha kellett üvöltött, ha kellett, nyugalomra intett. Igazi hadvezérként viselkedett a kispadon. Remek taktikát dolgozott ki segítőjével, Halász Gyulával. Az edzők csatáját így Székely Tibor (felvételünkön jobbra látható, a III. Kerületi TUE szakvezetője, Farkas József mellett), a Szigetszentmiklósi TK mestere nyerte.

– Megkérdezem ugyanazt, amit játékosától, Patakfalvi Balázstól: mit válaszol arra a felvetésre, hogy ezt a találkozót a III. Kerület kétszer vesztette el?

– Én is így látom, bár nem tudok azzal a szituációval mit kezdeni, hogy hétről hétre olyan tizenegyeseket ítélnek ellenünk a bírók, amelyek egyszerűen nevetségesek – kezdte értékelését Székely Tibor. – Sajnos jelen pillanatban a csapatomnál mindig van egy megtorpanás, ezért jött nagyon jókor a harmadik gól. Egy hete ugyanilyen tizenegyest ítéltek ellenünk, ami után nem tudtunk rúgni még egyet. Belelkesedett az ellenfél, és kiegyenlített. Hála Istennek, most sikerült gólt lőnünk, és ezzel el is dőlt a találkozó.

– Kívülről úgy tetszett, taktikailag sokkal érettebb csapata van, mint kollégájának, Farkas Józsefnek. Véleménye szerint minek köszönhető, hogy relatíve simán nyertek?

– Hetek óta hangoztatom, sőt a téli felkészülés óta mondom, hogy jelen pillanatban jó csapata van Szigetszentmiklósnak. Sajnos ez eddig azért nem tudott „kijönni”, mert olyan egyéni hibák miatt tudtunk pontokat hullajtani, ami benne van a futballban. Utolsó pillanatban sikerült még igazolnunk két játékost, és nem álltunk még teljesen össze. De maga a foci, amit játszunk, szerintem kifejezetten jó. Az egyéni hibákat, a hullámzást ki kell venni a játékunkból, és akkor még nagyon sok örömünk lesz egymásban.

– Minek köszönhető ez a hullámzó teljesítmény a mérkőzéseken belül?

– Egy biztos: nem fizikális oka van, mert akkor egyszer vége lenne, és nem tudnának visszajönni belőle a játékosok. Biztos, hogy nem taktikai, mert akkor megint csak nem tudnának visszajönni, vagy egy apró forgatással újra jó futballt produkálni. Úgy gondolom, egyéni motivációs hiányosság lehet e mögött, illetve mint sportoló, nem tudnak azzal mit kezdeni, hogy sikertelen szériában kapnak egy újabb gólt. Megijednek, nem merik bevállalni, hogy egyszerű focit játsszanak. Azt hiszem, itt van egy kis hiányosság bennünk, és amit még nagyon szeretnék elérni, hogy legyen egy vezérünk a pályán, aki ilyenkor odahatna, nem csak a tudásával, de hangjával, szellemével is segítené a többieket.

– Önbizalom-növelő sikert arattak, ami a múlt heti, Budakalász elleni hazai pontvesztés után csapatára is fért. A következő hétvégén azonban ismét nehéz derbi következik...

– Tudjuk, hogy a Tamási jön hozzánk, amelyik egy nagyon jó csapat, de az enyém is egy nagyon jó csapat. Mindenképpen pontot, pontokat szeretnénk szerezni. Azt szeretném, ha mernénk játszani a saját magunk futballját, és ez eredménnyel is párosulna. Nagyon szeretek nyerni, ezért csak a győzelemre tudom a fiúkat felkészíteni. Amiben benne van az egyéni hiba, de arra ugye nem lehet felkészülni.

– Remekül futballozott nem is egy játékosa? Ön is így látta?

– Nehezen mondok neveket, mert kívülről lehet, hogy kevésbé tetszetősnek tetszett, de nagyon fegyelmezetten tudott játszani Szente Tamás vagy Horváth Laci. Utóbbi nagyon fiatal, volt is egy kis hullámzása, de jó teljesítményt nyújtott, akárcsak Tamási Gabi és Szécsi Attila. De ez a győzelem a csapat sikere.