INTERJÚ. NAHÓCZKY ATTILA szerint a mai fiatalok számára már nem a labdarúgás az elsődleges

Valami történhetett a télen. Valami, amitől megtáltosodtak a fiúk, amitől úgy mentek a bajnokikon, mint a mérgezett egerek. Mert mi más lehetne a titok? Ugyan kikapott a Rákosszentmihályi AFC hazai környezetben a Dunakeszi Vasutastól, majd bosszantó, minimális különbségű vereséget szenvedett a gárda a bajnokesélyes, jelenlegi listavezető Putnok otthonában. Aztán következett a Nagykáta elleni hazai rangadó. Ne szépítsük, a kiesés ellen küzdött mindkét csapat, ám a RAFC gyakorlatilag lefutballozta a pályáról a megyei színvonalon teljesítő Pest megyei brigádot. A felsőzsolcai kirándulás szerencsésen alakult, mert bár vezetett a fővárosi alakulat kettő–nullára, ám a lelkes házigazda kiegyenlített, de a hajrában a maga javára fordította a találkozót a RAFC. És bár legutóbb csupán döntetlenre futotta hazai pályán, az élmezőnyben tanyázó Gyöngyös ellen belefér a hazai iksz még akkor is, ha a gól nélküli első játékrészt követően Hazai Tamásék szerezték meg a vezetést.

– Bár legutóbb akár bravúrosnak is nevezhető remit játszottak a Gyöngyössel, én mégis az első tavaszi győzelemről faggatnám, hiszen ez volt az igazán meghatározó.

– Először is: a győzelemnek mindig örülni kell – mondta Nahóczky Attila. Főleg úgy, hogy legutóbb a Tura ellen nyertünk októberben, azóta nem éreztük a győzelem ízét bajnoki meccsen. Elszomorító volt mindez, de a tavasznak erősítésekkel vágtunk neki. Úgy éreztem, jobb lett a csapat, eredményesebbek tudunk lenni. Ám jött az első bajnoki, amelyen pontot sem tudtunk szerezni a Dunakeszi Vasutas ellen.

– Mi lehetett a baj? Hiszen megannyi gyakorlómeccset vívtak a télen, nem beszélve az ősz végén lebonyolított Erőmű-Kupáról.

– Sajnos visszaköszöntek az őszi hiányosságaink. Kimaradtak a helyzetek, pedig nem is játszottunk rosszul. Csakúgy, mint a putnoki mérkőzésen. Végigtámadtuk a második félidőt, de nem tudtunk gólt szerezni. Ezek az apró plusszok hiányoztak már ősszel is, ami a harmadik, immár győztes találkozón is előjöttek.

– Mire gondol? A jobbnál is jobb helyzetet akartak teremteni a játékosai?

– Nyolc olyan százszázalékos helyzetet hagytunk ki, amit egész egyszerűen be kell rúgni! Teljesen mindegy, hogy az ellenfél milyen képességű volt. Ez elgondolkodtató a jövőre nézve. Sietve hozzáteszem, nem bántásként mondom, de a második játékrészben a félpályán nem jött át a Nagykáta. Persze örültem és örülök a győzelemnek, de nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki. Hozzá kell tenni, agresszívan játszott főleg a védelmünk és a középpályás sorunk.  Elöl, mint mondottam, voltak hiányosságaink, és ha ezen nem tudunk változtatni, ugyanúgy problémánk lehet, mint ősszel volt.

– Néhány gondolattal ezelőtt jelezte, erősödött a keret. Kik érkeztek a télen?

– A Kiss-testvérek (Attila és László – a szerző) a BKV Előréből jöttek. Érkezett még Mayer Ádám, aki volt még a nyáron próbajátékon, de akkor úgy éreztem, nem biztos, hogy kezdőként tudok vele számolni. Éppen ezért ajánlottam neki, hogy játsszon egy félévet az RSC-ben, a RAFC fiókcsapatában, aztán a télen meglátjuk. Meglepően jó teljesítményt nyújtott az ősszel, abszolút pozitív benyomást tett rám két-három mérkőzésen is, új emberként nagyon jól beilleszkedett a csapatjátékba. Szabó Dani a III. Kerülettől jött, ő csatár, ám vele már vannak gondok. Sokkal bátrabban, sokkal agilisabban kellene futballoznia. A termete megvan hozzá, mert nagyon jó felépítésű, de még adós a jó teljesítménnyel.

– Nem bántásból kérdezem, de a kapusposzton nem történt változás? Láttam két meccsüket is az Újbuda-Erőmű-Kupán, és bizony nem egy védhető lövés landolt a RAFC kapujában, ráadásul ön is egy-két őszi nyilatkozatában utalt arra, hogy nem teljesen elégedett a cerberusokkal...

– Maradt a Norbi és a Balázs is. (Andi Norbertről és Gerencsér Balázsról van szó – a szerző.) Aránylag helytálltak, bár valóban voltak olyan mérkőzéseik, amikor nem voltam velük elégedett. De bízom bennük, és remélem, azt nyújtják a tavasz során, amit tudnak. Mert jobb képességűek annál, mint amit eddig mutattak.

– Tegye a szívére a kezét: ön szerint bennmarad a RAFC az NB III-ban?

– Nézze, ha azt játsszák a srácok, amit az edzőmérkőzéseken, vagy amit az edzéseken végrehajtanak, és jól futballoznak, azt mondom, csont nélkül bennmaradunk. Egy-két játékosnál mentalitásbeli problémát is észrevettem. Könnyedebben veszik, nem érzik át, hogy akár bajba is kerülhetünk. Úgy érzem, benn fogunk maradni, méghozzá nem is neccsesen, hanem úgy, hogy a bajnokság vége előtt be tudjuk biztosítani.

– Nem fordult meg a fejében, hogy újra mezt húz és játszik, mint hétfőnként a Vasas öregfiúk csapatában?

– Megmondom az igazat, úgy érzem, kapok én eleget edzőként is, nem hiányzik, hogy még játékosként is megtaláljanak. Ez a futball már nem rólam szól. Tudnék még játszani, a rutinom és a tudásom talán megvan hozzá. Úgy vagyok ezzel a kérdéssel, én már lefutballoztam azt, amit le kellett. Azt fájlalom csak, a maiak már nem úgy szeretik a labdarúgást, ahogy azt én szeretném.

– Nemrég beszéltem Gégény Tamással, a Taksony negyvenéves gólfelelősével. Amikor gratuláltam neki, és rákérdeztem, hogy csinálja, csupán annyit mondott: ez az NB III már nem az az NB III…

– Mi még játszottunk együtt katonaként, és komolyan mondom, minden gárda az itteniek közül kiesőjelölt lenne. Akkor még voltak játékosok. Voltak nagyon jó futballisták. Emlékszem, Babócsy Andris védett, ott volt Farkasházy László meg a többiek. Azok a csapatok a középmezőnyhöz tartoztak, de most az élmezőnyben lennének. Igaza van a Tominak, nyugodtan játszhat még akár évekig, hiszen addig, amíg gólokat tud szerezni, amíg „lejátssza” azt, amit kell, nincs probléma. Az a baj a maiakkal, hogy számukra már nem a futball az elsődleges, mert ott a számítógép, a barátnő. Azt nem hiszem el, hogy aki felmegy a pályára, hogy nem a győzelemért hajt. De sajnos ma nem ezt látom. Ha egy rutinos játékos erélyesebben szól a fiatalabbra, szinte megsértődnek az ifjabbak.

– Személyes érintettsége miatt nem kérdezem meg, hogy kire tippel, melyik együttes esik ki a Mátra-csoportból, még végül nem csupán edzőként, de tippelőként is megtalálják a közönség soraiból. Azt viszont mondja meg, ki lehet ön szerint a bajnok?

– A Putnok, ESMTK kettősből valamelyik. Játékosállományt tekintve az ESMTK-t jobbnak tartom. De ez is érdekes, hiszen utóbbit láttam a Nagykáta és a Felsőzsolca ellen. Amíg egy vidéki alakulat szinte letépi a másikról a mezt, addig egy pesti csapat sokkal finomabban játszik.

– Mi a véleménye a válogatottról? Manapság legalább annyian dicsérik Várhidi Péter szövetségi kapitány fiatalítási stratégiáját, amennyien támadják emiatt. Szinte sikk lett a nemzeti tizenegyről beszélni.

– Ez a fiatalítás nagyon-nagyon jó dolog. Ha most nem szereznek rutint a játékosok, akkor mikor fognak? Két perc alatt nem lehet tapasztalatot gyűjteni. Nézze csak meg, külföldön tizenhét évesen már játszanak. Nálunk jó, ha van tizenöt igazán tehetséges ilyen korú labdarúgó, kinn meg van negyven. A magyar játékosnak csak egy baja van: úgy fut az első percekben, mint a külföldi a kilencvenedikben. Edzésmunkán múlik ez, semmi máson. Ferenczi Pisti játéka erre a jó példa: Zalaegerszegen mit nyújtott és mostanság az angol másodosztályú Barnsleyban. Hét közben itthon egymásra is vigyáznak, mint a hímes tojásra. Kinn rá van kényszerítve, hogy teljes erőbedobással küzdjön. Ha tehetném, eladnám mindegyik magyart külföldre. Nevettem, amikor Lisztes Krisztián hazajött Brémából, és más pulzusszámmal játszott, mint az itteniek. Megszólták, mennyi rossz labdája van egy meccsen. Persze, mert hozzá volt szokva, hogy a német beindul, ha jön a labda. Külföldön egy percig nem adhatod fel a harcot. Nem tartalékolnak, nálunk meg tartalékolunk az edzésen is. Csak tudnám, mire föl?...

Az NB III Mátra-csoportjának állása a 18. forduló után

         1.        Putnok                               18      13    3      2      56  – 20      42

         2.        ESMTK                               18      11    4      3      45  – 20      37

         3.        Mezőkövesd                        18      9      7      2      36  – 21      34

         4.        Tura                                  18      10    2      6      45  – 27      32

         5.        Dabas                                18      10    2      6      37  – 28      32

         6.        Dunakeszi Vasutas               18      8      4      6      31  – 25      28

         7.        Gyöngyös                           18      7      7      4      29  – 28      28

         8.        Ózd                                   18      7      5      6      21  – 27      26

         9.        Balassagyarmat                   18      5      7      6      18  – 25      22

           10.       RAFC                                         18        4       4       10     20  – 31        16

         11.      Maglód                               18      5      1      12    28  – 45      16

         12.      Veresegyház                       18      4      1      13    23  – 38      13

         13.      Nagykáta                            18      3      4      11    19  – 50      13

         14.      Felsőzsolca                         18      3      3      12    27  – 50      12

A RAFC hátralévő mérkőzései (zárójelben a pályaválasztó mellett az őszi eredményt tüntettük fel a RAFC szempontjából):

19. forduló: Maglód (idegenben, 1–0)

20. forduló: Dabas (otthon, 0–4)

21. forduló: Balassagyarmat (idegenben, 0–0)

22. forduló: Ózd (otthon, 1–2)

23. forduló: Tura (idegenben, 4–0)

24. forduló: Mezőkövesd (otthon, 1–3)

25. forduló: ESMTK (idegenben, 0–3)

26. forduló: Veresegyház (otthon, 0–3)