Élbolyba vágyik a Dunakeszi Vasutas

A történet másfél évvel ezelőttre nyúlik vissza. Volt egy fiú, akit akárhogy is szerették volna az ellenfelek betonkemény bekkjei megakadályozni, állandóan gólt rúgott. Tizenhét bajnokin végül húsz találatig jutott úgy, hogy jó néhány meccsen nem is lépett pályára. Ekkor kereste meg a csatárínségben szenvedő Diósgyőr, volna-e kedve az élvonalba szerződni? Persze, hogy volt. Lőrincz László a stadion közelében bérelt lakásba költözött alig több mint egy esztendeje. Izgalommal telt a 2005-ös karácsony, hiszen a csomagolás után nem csupán a szaloncukortól roskadó fenyőfa alá, de a sporttáska és a bőrönd mélyére is került „ajándék”. Három alkalommal léphetett pályára a legjobbak között. Aztán úgy jött, ahogy ment: észrevétlenül, mindenféle csinnadratta nélkül. Tavaly nyáron próbajátékon vett részt Tatabányán, ám végül visszatért Dunakeszire.

– Jó kezdés után meghajolás múlt szombaton a listavezető Putnok előtt. Bár sem a RAFC, sem a Veresegyház nem képvisel nagy játékerőt a tabella jelen állása szerint, azért bármennyire is modern világban élünk, a mezek és cipők maguktól nem eredményesek. Éppen ezért kérdezem: mi a Dunakeszi Vasutas terve a hátralévő tíz bajnokira?

– Csapatépítés a cél, a fiatal játékosok beépítése – felelte Lőrincz László (balra, a Hajdú Online felvételén). A cél az, hogy minél előrébb végezzünk. Konkrétan nincs kitűzött cél. Egységes, ütőképes, fiatal csapatunk van, amelyik rengeteg helyzetet tud kidolgozni, csak rúgja is be azokat.

– Mondja ezt ön, aki kimondva-kimondatlan a gárda legjobb támadója.

– Sajnos a diósgyőri kiruccanás nagyon nagy törés volt, mellette volt egy porcműtétem is az előző félévben.

– A törést hogy érti?

– Lelkiekben és fizikálisan is. Nyugodtan írja csak le, egy bohózatba való juniorbajnokságban játszottam meccseket. Csapattársaim közül volt, aki másnaposan jött a mérkőzésre, és volt, aki úgy sem… Fél évig, ha nem játszik az ember tétmeccset, nehéz visszakapaszkodni.

– Megdöbbentő, amiket mond. Ha emlékezetem nem csal, másfél esztendeje húsz gólt szerzett fél év alatt. Mostanáig a harmadát sem szerezte…

– Bízom benne, a csapatépítéssel együtt magamat is sikerül felépíteni újra. A Putnok elleni szombati bajnokin például három ziccerem is adódott. Volt, amit három méterre az üres kaputól hagytam ki… Amikor húsz találatot szereztem, az ilyen lehetőségeket kihasználtam, még azokat is, amikor helyzetben sem voltam.

– Meglepne, ha ezek után kopogtattak volna az ajtaján magasabb osztálybeli csapatok ilyen-olyan menedzserei.

– Nem volt megkeresés, de eszem ágában nincs ennél feljebb lépni. A „profi” labdarúgástól nekem elment a kedvem. Lehet, hogy én is hibás voltam, hogy így alakult a sorsom, de ebben nagyon sok minden más is közrejátszott.

– És ha holnapután mondjuk az MTK invitálná, akkor is ajtót mutatna?

– Ha az MTK vagy bármelyik csapat edzője hívna, akkor nem...

– Megértem az elkeseredettségét még így hosszú hónapok után is. Evezzünk is hazai vizekre, annál is inkább, mert nagyon szoros az élmezőny, nem beszélve a kiesés ellen hadakozókról.

– Tura, Putnok, ESMTK a tippem, bár a Putnokra nem raknék, de ha a szerencséjük kitart, akár ők is bajnokok lehetnek. Három közel egyforma csapat, egyik sem kiemelkedően jó, de kitűnnek a mezőnyből. Amelyik a kötelező győzelmeket be tudja húzni, az végez az első helyen. Ha voksolni kellene, a Turát mondanám.

– Ha már itt tartunk: mikor lesz bajnoki címre esélyes egylete a „Magyinak”?

– Bízom benne, hogy a jövő évi bajnokságban már olyan csapatunk lesz, amelyik a dobogó közelébe kerülhet.

– Hivatalosan immár, mint a Dunakeszi VSE játékos-edzőjével beszélhetek, ugyanis a TF elvégzése után a B-licences tanfolyamot is sikerrel letudta.

– A télen szereztem meg a B-licencet. Ott az ember kicsit más szemszögből nézi a futballt, jól éreztem magam.

– A mondást megfordítva: aki b-t mond, mondjon á-t is! Törekszik rá?

– Nagyon szeretném, mert mélyebbre szeretném ásni magam a labdarúgásban. Várom is, hogy legyen rá lehetőségem jelentkezni.

– Miként képzeljem el húsz év múlva? Lőrincz László, mint élvonalbeli edző mennyire hangzik jól?

– Ennyire ne ugorjunk előre, sokat kell tanulnom még az NB III-hoz is, de talán majd egyszer. Mert egy sportember természetesen mindig a legtöbbet szeretné kihozni magából.

Egy kálvária története

A fenti interjú után „fellapoztuk” a Dunakeszi Vasutas labdarúgójának elmúlt évben tett nyilatkozatait. Ha figyelmesen olvassák a következő sorokat, sok minden kiderül(het) belőlük…

DIÓSGYŐR: MINDEN KEZDET NEHÉZ…

„Megpróbálok maximálisan a labdarúgásra koncentrálni, bár hazudnék, ha azt mondanám, nem volt honvágyam az első napokban. De úgy érzem, egy jó közösségből jó közösségbe kerültem. Egy-két emberrel nyílván közelebbi a kapcsolatom, velük a focin kívül egyéb közös programot is csinálunk, ugyanakkor nem tagadom, a család hiányzik.”

(2006. február 13., pmsport.hu)

SZERZŐDÉSBONTÁS KÖZÖS MEGEGYEZÉSSEL

„– Szép kis névnapi ajándék lehetett. Nem elég, hogy a fél szezont kihagyta sérülés miatt, még meg is köszönték az eddigi munkáját.

– Annyit mondhatok, közös megegyezéssel bontottuk fel a szerződésemet – mondta Lőrincz László.

– Mennyi időre kötelezte el magát januárban?

– Két és fél évre.

– Nesze neked, hosszú távú elképzelés…

– Nézze, közösen kezdeményeztük a kontaktus felbontását. Ha én nem egyezem bele, még ma is a DVTK labdarúgója vagyok.

– Csalódott?

– …

– Min nevet?

– Ön szerint? Még jó, hogy csalódott vagyok.

– Tudom én, hogy nem sokat játszott, bajlódott valami nyavalyával is.

– A sérülésem az egyik edzésen, egymás elleni játék közben történt, egy rossz ütemű becsúszás után. Azért is jött rosszkor, mert már kezdtem volna felfrissülni, formába lendülni, visszanyerni az erőmet, és akkor megtörtént a baj.

– Bizonyítási ideje annyi volt, mint Jerrynek Tom előtt. Csakhogy ez a történet korántsem kacagtató, hiszen nem meséről, hanem a kőkemény élet iskolapéldájáról van szó.

– Az a legrosszabb, hogy sem én, sem a diósgyőri edző és a vezetés nem kapott választ arra, megállnám-e a helyem az élvonalban.

– Azért csak van valami pozitívum az Avas aljával kapcsolatban.

– Nagyon szép a Barlangfürdő, kellemes perceket töltöttem el ott…

– Van olyan játékostársa, akivel tartja a kapcsolatot?

– Simon Attilával nagyon jó kapcsolatba kerültem, vele gyakran beszélek.

– Beszélnek a futballért, a magyar labdarúgásért aggódók is, bár meglehet, egyszerűbb lenne a tréfamesterek dolga, ha nincs ihlet. Elég csak leruccanni Miskolcra, merthogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott spanyol edző ripsz-ropsz otthagyta Borsod megyét, és meg sem állt Spanyolországig.

– Ugye megengedi, hogy ezt ne kommentáljam?”

(2006. július 6., pmsport.hu)

TATABÁNYÁRÓL…

„– Egyébként mit tapasztalt Tatabányán?

– Ha Diósgyőrben lett volna olyan csapategység, mint Tatabányán.

– Akkor?

– Legyen elég csak annyi, nagyon sok negatív tapasztalatot szereztem Diósgyőrben.”

(2006. július 13.,pmsport.hu)