Kik ezek?

Marijan Vlak profi edző. Habár a Bayern Münchent nem ültette fel a trónra, még csak a Manchester Unitedet sem juttatta fel a csúcsra, a Barcelonáról nem is beszélve, de dolgozott hazájában, no meg Magyarországon néhány esztendeje, a Ferencvárosnál. A Fehérvár horvát mestere nem érti, miként lehet az, hogy tavaszra meggyengült egylete otthon szenved meghökkentő vereséget a kiesőjelölt Kaposvártól.

„Érthetetlen számomra a csapat teljesítménye, hiszen egész héten az elképzeléseknek megfelelően, jól dolgoztak a játékosok.”

Mindez a sportnapilap vasárnapi számában látott napvilágot, a nyilatkozat „elkövetője” Marijan Vlak. Azt nem lehet tudni, hogy Kuttor Attilék hét közben húsz kilométert vágtáznak naponta, vagy csak Cooper-tesztet futnak, netán cicáznak csupán, és kapura lövöldöznek, de egy biztos: ha így halad a Videoton jogutódja, Fehérvárból csakhamar fehér rom lesz…

Két legyintés közben mondhatjuk, hogy a vesszőfutás aligha csupán a mester bűne. Mert bár másfél hete pontot csentek a Fáy utcából, a nagy nihil jellemzi Dvéri Zsolték „futballját”. A motivációval lehet gond vagy valami mással? Amikor két hete jelen sorok írója, egy fázós péntek estén megtekintette a Fehérvár – Vasas U17-es – és ezt követően az U19-es – összecsapást, aligha gondolta volna bárki is, hogy másnap a csupán nevében nagy csapat egy-egyre végez az újonc Pakssal. Az ifik derbije szinte el sem kezdődött, és a lelátó népe előtt jöttek ki edzeni a fiúk. Frissnek, kipihentnek, jókedvűnek tűnt mindegyikük. Nem telik el két perc, jön ám Vlak, aki az eredmények alapján nagyon úgy tetszik, világtalant vezet. Ki nem találnák: a másik oldalon ballagott segítőivel az övéi után… Nesze neked, csapategység. Komótos lépései közben arra is jutott ideje, hogy megkérdezze, kik ezek, akik a műfüves pályán kergetik a labdát? Gondolhatják: az illető köpni-nyelni nem tudott. Bő fél óra múlva, amikor az angyalföldiek megszerezték Beliczky Gergő révén a vezetést, jönnek is vissza a futballisták. Frissnek, kipihentnek, jókedvűnek tűnt mindegyikük.

Persze korántsem derbi előtti napon kell felszántani a pályát, de másutt még a találkozó napján is egy órás átmozgató edzést vezényelnek. Két eset lehetséges: Marijan Vlak nagyszerűen képzett, kitűnő edző, aki elnézte csupán az óráját, így mindenki csendben-rendben hazaért a Barátok közt háromezer-kilencszáznyolcvankettedik epizódjára, vagy a játékos uralom ennyit enged ma meg Magyarországon egy edzőnek. Azon persze lehet vitatkozni, meglehet, a derék horvát remek tréner, és ennyi mozgást látott elegendőnek péntek estére, és még közben a fiúk is a plafont célozzák meg, de felesleges. A jó érzéssel megáldott, egyszerűen csak minőségi futballra vágyó drukker úgyis csak egyet kérdez: kik ezek?

HORVÁTH M. ATTILA